Tuesday, September 29, 2009

Volt idő...


..amikor tudtam, hogy vagyok, de még nem tudtam ki
..amikor féltem, mi lesz ha az engem körülvevő realitásnak nevezett árnyékvilág bekebelez, és én elveszítem azt a pislákoló kis reménysugarat, amely nem engedte hogy a szívem megfagyjon teljesen
..amikor úgy éreztem, valóban megfagyott bennem a szeretet, és lélegző robotként tevékenykedve bukdácsolok napról napra egy útvesztőben, melynek sem kezdete, sem vége, nincs célja, sem jelene, sem jövője, csak múltja, fojtogató
..amikor spirituális éhségemben összezabáltam mindent, ami a tányéromra került, s vártam a csodát, hogy jóllakom egyszer, és teli hassal hátradőlve élvezem az életemet
..amikor megcsapott a változás szele, és jó nagyot lökött a hajómon, ezáltal a hullámok még jobban összecsaptak fölöttem-így összetévesztettem a mélyben fuldoklást a jó irányba tereléssel
..amikor felismertem, hogy a nehézség esély a tanulásra
..amikor megnyitottam magam a változás felé
..amikor küldetéstudattól vezérelve büszkén hittem, hogy már tudom ki vagyok és mit akarok
..amikor mindez rombadőlt újra
..amikor elhatároztam, lesz, ami lesz, felmászom a szivárványra, és tudomásul veszem, hogy míg felérek ezer vasbocskort koptatok el
..amikor rájöttem, az Útnak nincs célja, a boldogság az út maga, a vasbocskorok pedig az út során kopnak és használódnak és cserélődnek, de mi rendületlenül megyünk tovább
..amikor észrevettem hány útjelző tábla mutatja merre nehezebb és merre kockázatosabb menni, és merre van a "sárga út"
..amikor rájöttem, hogy a gonosz boszorkányok akik út közben riogatnak szétolvadnak egy pohárka friss víztől, amit a nyakukba öntünk, mert valójában nem is olyan hatalmasak
..amikor felismertem, hogy ahol fény van, ott nincs sötét
..amikor rájöttem, hogy a varázscipő mindvégig a lábamon volt, és felesleges volt varázslókhoz szaladgálnom útbaigazításért
..amikor rájöttem, hogy az egyedüli otthon a szívemben van..

..és lesz idő, amikor..

..mindent újra megkérdőjelezek
..új feladatok és új boszorkák jönnek
..újabb vasbocskor kopik le a lábamról
..és még ki tudja..

..de akkor már tudni fogom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon..

No comments:

Post a Comment