Monday, September 28, 2009

Kisgyerek-nagy gyerek nosztalgikus hangulatban




A hét végét családi körben töltöttem. Az elfeledett tejeskávé íze és a nagyi régi kredencéből kiáradó fahéjillat, a város ódon parkjában tett magányos séta, a sokszázéves platánok suttogása előhívott bennem valamit. Igaza van Anatole France-nak a madelein-nel kapcsolatban. (nem tudom, hogy kell leírni a süti nevét:))
Ízek, illatok, fények, fák, kövek- bennük, valahol mélyen eltemetve ott vagyunk..Elég egy pillanat, és az emlékek poros polcairól leugrálnak a nevető, vidám kis manók és tündérek..akikkel valaha, gyerekkorunkban találkoztunk. Akiket elfeledtünk. Akik a lelkünk legmélyén játszanak. Akik tudják még a tudhatót. Akik emlékeznek, miért jöttünk ide.
Akiknek a táncát sokszor megzavartuk, ha a lelkünk legmélyén örültek volna. Megzavartuk, és hagytuk, hogy belepje őket a por, vastag takaróval befedje az aggódás, a szorongás, a félelem, a dac, a harag, a szeretetlenség, az elégedetlenség. Egy darabig még hallottuk panaszos hangjukat, aztán bedugtuk a fülünket és leragasztottuk a szemünket. Lassan elfelejtettünk élni és lélegezni.
Elfelejtettünk?
Hiszen ha megálltok, hallhatjátok Őket újra nevetni, láthatjátok őket gyönyörködni az alkonyatban vagy a napfelkeltében, érezhetitek, amikor belélegzik a rózsa illatát vagy örülnek egy mosolynak, egy tekintetnek, egy szónak, egy dalnak, lábaitok lassan mozdul, mikor táncra perdülnek Bennetek..
Ők, akik a Fény magját őrzik Bennetek. Róluk nem szólnak a felnőtt-mesék. Féltékenységről, haragról, dacról, szomorúságról, szorongásról, aggodalomról, félelemről, nehézségekről szólnak. Arról, hogy a gyerekkor csillagporos álmai után jönnek a felnőttkor igencsak realista meséi.
Pedig van választásunk..csak erről ritkán hallani. Suttognak róla kissé kótyagos hippik, ezoterikus megfoghatatlanok..elcsépelt szöveg, hogy a sorsunk a kezünkben van..pedig igaz. Pedig igaz, hogy tudunk változtatni rajta. Igaz, hogy van kegyelem. Igaz, hogy van szeretet. Még akkor is, ha rizsporosan romantikus lelkünk azt kissé másképp, enyhe spleennel képzeli el. Van Út, van Személyes Történet. Fel tudunk emelkedni a Szivárvány fölé.

2 comments:

  1. Imádom a Szivárványt, mert mindig eszembe juttatja, hogy van választásom

    ReplyDelete
  2. ..és tudod..a szivárvány fölött az álmok is valóra válnak..csak kérni kell és jó erősen akarni..a JÓT..ERŐSEN..

    ReplyDelete